Bár minél olcsóbban szeretnénk kihozni ezt az utazást, mégis október óta spórolok rá. Igen, hostelben fogunk megszállni, csak egy hétre megyünk és 10 hónapig spórolgattam.
Ennek egyszerű és prózai oka az, hogy egyetem mellett diákmunkából tengődöm és némi szülői támogatással. Nem szeretek pénzt kérni, nem is kérek tőlük többet, mint amennyit maguktól adnak. Némi kis félretett összegből és a karácsonyi ajándékpénzekből (nagymama, stb.) vettük meg januárban a repjegyeket. A dátum tekintetében rugalmasak voltunk a spórolás érdekében, így jött ki az út szerdától szerdáig. Annyi volt az elképzelés, hogy augusztusban legyen, mivel júniusban államvizsgáztunk, júliusban pedig diplomaosztó és egyebek.
Megmondom őszintén, nekem sokáig Szentpétervár előrébbvaló úticél volt gondolatban, az orosz irodalom szerelmeseként szerintem ezen nincs mit magyarázni. De látni szeretném a fehér éjszakákat. Szóval ez marad jövő júniusra (ha minden igaz).
És hát, mivel még sosem repültem (Angliába busszal mentünk, sőt egyszer Walesig is lementünk, nem ajánlom senkinek) és elég béna tudok lenni, ezért gondoltam jobb is így, Moszkvába van közvetlen járat. Azóta persze megjött a hír, hogy a wizzair indít Szentpétervárra is, aminek nagyon örülünk.
Tehát a repjégy meg lett egy 20% - os leárazással, hurrá. Ezt pedig majdnem fél év pangás követte, mert nem volt pénzünk. Szép lassan összeraktam egyébként a vízum árát. Mivel szakdolgozatot írtam ezért kevés műszakot vállaltam a melóhelyemen és eléggé frusztrált hogy csóró vagyok. Nem is nagyon voltam sehol, pedig imádok koncertekre járni. De valamit valamiért.
A lényeg, hogy most másfél héttel az út előtt meg van minden.
Miért írom ezt?
Nincs sok pénzem, keveset tudok félretenni. Alapból alig költök magamra. Egy évben kb. kétszer veszek ruhát, akkor is csak azt, ami tényleg kell. Inkább élményekre szeretek pénzt költeni amik nálam koncertek, fesztiválok. Ja igen, valahogy kisajtoltam, hogy egy Rockmaraton is beleférjen a költségvetésbe. Cserébe nem vettem magamnak ezer éve illatszert és ruhát. Jól esne, de nekem perpill ezek nem fontos dolgok. Szóval ha valaki megjegyzi mondjuk egy fesztivállátogatásomra, hogy de jól megy, annak ezeket elmondom. Vehettem volna magamnak csilli-villi edzőruhát, helyette az ezer éves kopott cuccomban jártam tavasszal edzeni. Pedig fáj nagyon a fogam egy Lifetilt-es szettre. De perpill más dolgok élveznek előnyt.
Amúgy sem szeretem ezeket a "de jól megy" embereket.
Megtörtént eset: egy ismerőseim rokonai nem rég utaztak Dubajba. Meglepett, mikor hallottam, mert ők sem nagyon utazgatnak. Ahonnan én jövök, főleg a kisebb falvakban ahol a nagyszüleim élnek, ez még nem elterjedt gondolat, hogy az utazás nem feltétlen drága. Nem akarok degradálni senkit, de őszintén szólva elég beszűkült az a közeg. Ez az örülök, ha lejutok a Balcsira egy hétre és ez az egy hetem van egy évben mert szemét az Orbán meg szar a rendszer és a munkám és meg kell dögleni. Biztos mindenkinek vannak ilyen ismerőse. És ezt követi a bezzeg a másik meg már megint hova megy meg miből van ennyi pénze. A fenti esetben is a következő reakció: "akiknek jól megy."
Nos, annak a párnak közel sem megy jobban, mint ismerősöméknek, de gondolom spóroltak. Miközben a dejólmegy emberek szórják a pénzt a feleslegesnél feleslegesebb tárgyakra.
Remélem átjön, mire szeretnék kilyukadni. Néha egyébként én is azon kapom magam, hogy irigykedek másokra és azt gondolom, "de jó neki", de a következő gondolatom az, hogy én nem akarok ilyen lenni. Nem akarok bezzegnekidejólmegy ember lenni, ha nem én akarok az lenni, aki megveszi a repjegyet és megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése