Prága 1. - Szabadság... végre!

A március 15-ei hosszúhétvégét Prágában töltöttük. Már Moszkva előtt megbeszéltük, hogy a következő úticél a cseh főváros lesz, viszont az utazás dátuma egyre tolódott. Ennek főleg a munkanélküli létem volt az oka. Mikor elkezdtem dolgozni, akkor viszont lefixáltuk, hogy legyen ez a hosszúhétvége a mágikus dátum. 

Amit ekkor még nem tudtam, hogy nálunk munkahelyen nem egészen úgy alakulnak az ünnepnapok, ahogy én azt hittem, szóval az utazás előtt két nappal mentem el hivatalosan szabira. Két és fél hónap után ez volt az első szabadság, amit kivettem. Ez most lehet nagyon rinyálósan hangzik, de én nehezen szoktam meg az egyetemi élet után ezt a hétfőtől péntekig tartó napi 8 órázást, az eddigi életemhez képest ez nagyon-nagyon monoton. Közben abszolváltunk egy költözést, szóval a hétvégék sem igazán a pihenésről szóltak, meg persze nagyon hamar elmentek, szóval ez az elmúlt pár hét kb. olyan volt, mintha mind egyforma lenne és sose lenne vége ennek a körforgásnak. De a lényeg, hogy végre összejött az utazás. 

Miért Prága?

Moszkva után szerettünk volna egy anyagilag kevésbé megterhelő úticélt választani ami távolságban sem vészes. Én már nagyon régóta szerettem volna elmenni Prágába, de nem volt társaságom hozzá - bár mai fejjel már egyedül is elindulnék, csak lett egy olyan párom, akivel lehet ilyeneket csinálni. 

Tanultam egy évig csehül egyébként, bár nem sok mindent szedtem fel magamra, de mivel tudok egy másik szláv nyelven is, ezért elég jól elboldogultam. Hasznosnak is bizonyult, hogy ismerem kicsit a nyelvet, mert a térképalkalmazásaink angolul írtak ki csomó mindent, illetve az útikönyvem is szépen lefordítgatott sok mindent, de a valóságban azért nem ártott, hogy össze tudtam rakni, mi micsoda. Az emberekkel köszönésen meg köszönömön kívül nem sokat kommunikáltam, elég jól tud egyébként a legtöbb ember angolul. 

Szeretnénk egyébként ellátogatni az összes szláv országba. A délszlávok még teljesen kimaradtak, szóval lesz program a következő pár évre. :D

Utazás és közlekedés

Prágában minden villamos piros:)

Ár-időtartam arányban a vonatozást tartottuk a legjobb megoldásnak. Lehet mondanom sem kell, de rengeteg magyar utazott ki a hosszúhétvégére. Körülbelül 6,5 óra volt az út, amit odafele jól viseltem, kényelmes helyünk volt, teremben, asztallal. Játszottunk, zenét hallgattunk, néha volt wifim, akkor pedig youtube videókat néztem. Csak egy hátizsákkal mentünk, 3 napra nem vittünk sok cuccot - jóformán csak a legalapvetőbb dolgokat. 

Azért szeretem az útikönyveket, mert szerintem jó támpontot adnak a programok felvázolásához (vagy legalábbis egy helyen van sok mindenről info) és van bennük térkép illetve a metróvonalak. Nem mintha máshogy nem lehetne megnézi, de én szeretem a kézzel fogható dolgokat.

Mikor megérkeztünk a Hlavní nadražira, megvettük a három napos korlátlan jegyet a helyi tömegközlekedésre, amit nem mondom, hogy nem használtunk ki, csakhogy sehol senki nem kérte a jegyünket. Sehol egy ellenőr, a kapuknál lyukasztógépek, amit vagy használtál vagy nem, senki nem törődött vele a három nap alatt. Látszólag - nem vonok le messzemenő következtetéseket, lehet csak így jött ki nálunk. Viszont a közlekedés nagyon jól megoldott Prágában. Bár a nekünk szükséges villamos sose jött menetrend szerint, de sok vonal van, kb. mindenhol megy villamos, meg persze ott a három metróvonal.

Nagyon könnyű volt tájékozódni a városban, mondom ezt úgy, hogy nem vagyok a tájékozódás mestere. Ami viszont nem tetszett, hogy mindenhova, az óváros közepének a közepének a legkisebb utcájában is közlekedtek autók, pedig az egész macskakővel van lerakva, tényleg az egész kanyargós, sikátoros. Oké, vannak nyilván sétálóutcák is, de értitek. Az pedig, ahogy a csehek vezetnek valami őrület. A gyalogátkelőt leszarják, az indexet nem ismerik. Ami pedig vicces, hogy nincsenek soksávos széles utak a belvárosban, az autók is a villamosíneken mennek, néha két villamos között araszolgatnak. Persze körültekintőnek kell lenni, mint mindenhol. 

Az első este

Természetesen a szállás megtalálásával sokat bénáztunk, meg amúgy is délután 4 után értünk a városba, szóval az első estére nem volt különösebb tervünk. Bevillamosoztunk a városba aztán sétálgattunk. Ami elsőre feltűnt, hogy sötét van. Nagyon furcsa volt Budapest után a prágai esti fényekkel illetve azok hiányával szembesülni, ugyanis elég gyéren vannak megvilágítva az épületek. Gondolom környezettudatosságból alakították így, szóval ez még egy pozitívum a városnak.

Céltalanul bolyongtunk, először felmentünk a Károly hídra, mivel az egy biztos pont volt a fejemben programok szempontjából, meg gondoltam majd cuki lesz meg romantikus, de annyira hiheteten tömeg volt, hogy inkább csak idegörlő volt. Szóval a folyópartról sokkal jobb élmény volt csodálni az esti Prágát. 

Céltalanul bolyongtunk az óvárosban, az offline térképünk teljesen beszart, szóval csak úgy mentünk. Az utcákon már egyáltalán nem volt sok ember, kivéve a főtér környékét. Aztán elkezdtünk étel után kutatni, és bár szépen kigyűjtöttem magamnak Tripadvisoron pár helyet, természetesen semmit nem találtunk, mert nem működött a térkép, szóval csak róttuk az utcákat és néztük a kirakott étlapokat. Végül a Staré časy nevű helyre esett a választásunk. Aki ismer az tudja, hogy imádok enni és az utazások során is az egyik kedvenc részem az ételek kipróbálása. :D Már napok óta azt böngésztem az interneten, hogy miket kéne enni, szóval elég egyértelműen a Svíčková hovězí pečeně-re esett a választásom, ami marhahús volt ilyen zöldséges mártással és áfonyával. Levesnek kolbászos káposztalevest ettünk. Itthon ritkán eszek káposztát de szláv országokban két pofára zabálom ezeket a leveseket. A. disznót evett káposztával és knédlivel, amim nekem is volt. Ez ilyen kis kenyérszerű dolog, de annál tömörebb, viszont puhább is, más állagú és nagyon finom belemártogatva a szószba. 

Természetesen mindezt egy jó sörrel öblítettük le, ami világos Kozel volt. Nem tudom hogy van ez pontosan, vagy miért van ez, de az itthoni cseh sörök meg se közelítik ízre a kintieket, pedig ugyanaz a márka. 

Az én kajám. Indokolatlan tejszínhab középen

Ma néztem meg az egyik általam követett vlogger prágai vlogját és értetlenül álltam az előtt, ahogy büszkén mutogatta az első vacsoráját Prágában, ami pizza volt. Imádom a pizzát, de eszembe nem jutna Olaszországon kívül bárhol is azt enni a nemzeti ételek helyett. Dehát nem vagyunk egyformák.

Ennyi volt ez a nap, jóllakottan hazagurultunk, hogy másnap frissebben kezdjük a napot. Folytatás következik!