Moszkva 6. - Ami kimaradt

És végül, ami a többi bejegyzésbe nem fért bele. Ez a poszt eléggé vegyesvágott lesz. Lesznek benne praktikus dolgok és random érdekességek, észrevételek.

Kezdjük a praktikus dolgokkal. A legjobb dolog, amit megfogadtam az internet remek tanácsai közül az az volt, hogy vettem egy SIM kártyát. Kb. 1500 forintnyi rubelért hozzámvágtak 10 giga netet. Mondanom sem kell, hogy ez egy hétre több, mint elég volt. És hát ugye azért ha már van okostelefon használjuk ki. Térkép, étteremkeresés, meg úgy alapvetően útközben bármire rákeresés, kommunikálás másokkal (jelen esetben helyi barátainkkal) és ha akarod, akkor poszolhatod egyből a képeket a social median:D Ja és kaptam hozzá egy társkártyát, tehát urammal is tudtuk volna hívni egymást, ha netalántán elveszek, de erre aztán nem került sor. Egyébként a metron van free wifi és még működik is, csak mondom.

Ami sajnos mínuszpont a városnak, az a turisták lehúzása, bár ez nem új dolog, mindenhol ez van. Csak azért elég kellemetlen, hogy diákkedvezmény csak orosz egyetemistáknak van, aztán innentől kezdve nem sokat értem jópár helyen az ISIC kártyával. Meg hiába beszéltem oroszul, általában levágták, hogy nem vagyok orosz, szóval biztos volt olyan hely, ahol többet fizettünk mint a helyiek. Ennek ellenére szerintem megérte kiváltani a nemzetközi diákot, mert még így is spóroltunk rajta. 

A város egyébként meglepően nagyon-nagyon tiszta volt. Nem volt a kuka mellé dobva semmi, minden patent volt. Viszont sehol nem láttam szelektív hulladékgyűjtőket egy hét alatt. Sehol.

Ami a patentériát illeti még: az egész város fel volt túrva kb. és mentek ezerrel az építkezések meg útjavítások. Éjszaka is. És 2 nap múlva ugyanaz a hely be volt fejezve, hihetetlen. Bár Moszkváról beszélünk, valószínűleg vidéken az utak minősége a mieinkhez hasonlatos. Sőt, biztos. Bár ezek az építkezések elég idegesítőek voltak, mert sokszor nem lehetett normálisan közlekedni de LEGALÁBB CSINÁLTÁK NEM CSAK ISZOGATTÁK A KŐBAMBIT.

Amúgy ha már a munkásoknál tartunk, az feltűnt, hogy az egyszerű munkákat, mint építkezés, kasszázás, szóval nem éppen szellemi tevékenységeket ázsiai kinézetű emberek végzik nagy arányban. Ekkor döbbentem rá, hogy mekkora is Oroszország és mekkora része található bizony Ázsiában megannyi etnikummal. Számomra az orosz ember képzeletben leginkább szőke és fehér bőrű, mint azok a fancy modellcsajok, de hát a valóság azért távol áll ettől. Bár lehet, hogy mongolok pl. voltak köztük. Nem tudom. 

Amúgy rólunk eléggé elhitték, hogy oroszok vagyunk, mert a random nénike a boltban jött nekem, hogy gyévuska nyezsenyezse, mert nem tudta lemérni a paprikáit a kihelyezett mérlegen egyedül. 

Szereztünk ám barátokat is a couchsurfingen. Illetve ők szereztek minket, mert nekem írt Roman, hogy talizhatnánk meg minden. Aztán kétszer is taliztunk. Szerintem ez király dolog, sok dolgot megtudtunk, amit útikönyvekből nem lehet úgyse. Meg az előző posztomban írtam a grúz kajáról, azt például ha nincsenek Romanék, valószínűleg nem próbáltuk volna ki, pedig kár lett volna. 

Romantól tudtuk meg azt az érdekességet is, hogy a Plosagy Revolucii metrómegállón miért kell megfogni a kutyákat. Ugyanis van négy kutyás szobor és láttuk, hogy az emberek fogdossák őket, de végülis az emberek szeretik megtapizni a dolgokat. De megtudtuk, hogy meg kell fogni mind a négynek az orrát, mert szerencsét hoz. :D

Kissé le is van kopva a kutya orra

Itthon kérdezte pár ismerősöm, hogy milyenek az orosz emberek? Erre azt mondtam, hogy szerintem egy hét Moszkvában kevés ahhoz,, hogy erre átfogó választ tudjak adni. Nem tudnék olyan általánosítást (sztereotípiát?) mondani mint pl. az olaszok hangosak. Szerintem az oroszok hasonló mentalitásúak mint mi: búvalbaszott képpel ülnek a metrón, senki nem mosolyog, simán neked jönnek, annyit se mondanak hogy izvinyítye, felnyomják magukat a tömött metróra és fellöknek, szóval látszólag nem túl kedvesek. De most őszintén... mi sem jópofizunk idegenekkel, nem ülünk le mások mellé a trolin, csak ha már nincs máshol szabad hely... de még a táskánkat is inkább lerakjuk a mellettünk lévő ülésre. A kasszások kb. köszönni nem képesek. De ha valakitől útbaigazítást kértem, segítőkész volt, a hostelben mindenki kedves volt, a barijaink nyitottak és érdeklődőek. Ebből vonja le mindenki magának a konzekvenciát. :)

Ezzennel szeretném lezárni a Moszkva sorozatot ezzel a szépséges cicával, akivel összebarátkoztunk az állatkertben, miután rájöttem, hogy nem magyarul kéne ciccegni hanem oroszul beszélni hozzá. Az orosz cicahívó hang egyébként a kssz-kssz!