Moszkva 4. - Múzeumok

Szeretek múzeumba járni. De ha elmegyek valahova, nem célom feltétlen mindent megnézni, egyébként is lehetetlen.

A Vörös téren lévő Állami Történelmi Múzeumot úgy gondoltuk, nem érdemes kihagyni. Hatalmas, hihetetlen mennyiségű tárgyi emléket láthatunk az őskortól az utolsó Romanovokig a mai Oroszország területéről. Semmiképp se menjünk fáradtan, szerintem legalább két órát ott voltunk. Számomra a legérdekesebbek azok a középkori szövegek voltak, melyekről irodalomórán tanultam, pl. Borisz és Gleb története és Ilarion metropolita értekezése. 

Ha már irodalom, két irodalmi vonatkozású helyen is jártunk: Bulgakov és Marina Cvetajeva lakásán. Bár az igazi irodalmi zarándoklat Pétervár lesz egyszer, azért itt is kiéltem magam.

Cvetajeva lakása - a gyerekszoba

Bulgakov lakásánál működik egyébként egy színház és amolyan közösségi tér kávézóval. Kicsit furcsa, vagyis inkább nehezen elképzelhető, hogy ezek a személyek TÉNYLEG itt laktak. Éltek. Hm..

Számomra a hét fénypontja és egyben mélypontja a Gulag múzem volt. Fénypontnak azért nevezem, mert ez a múzeum olyan, amilyennek egy 21. századi modern múzeumnak ki kell néznie. A berendezés és a vizuál nagyban hozzátesz ahhoz, hogy a gulágokban történt szörnyűségeket könnyebben el tudjuk képzelni. Jól használja a technikát is, mint pl. érintőképes kijelzők, interaktív, mozgatható felületek és táblák, térképek,. Filmeket is vetítettek, interjúkat a túlélőkkel. A jól megtervezett berendezés mellett találunk teljesen eredeti tárgyakat is - vaságyakat, ajtókat a táborokból illetve személyesebb tárgyakat. Ebből azonban kevés van, a kiállítás nem erre épít, hanem az információ-átadásra. A barátom a tényfeltáró szót használta rá.

Valóban az és felmerült bennem pár kérdés a kiállítás után. Főleg a Sztálin-féle nagy tisztogatásra fókuszál a múzeum, nem a konkrét táborbeli mindennapokra. Voltak fogalmaim, voltak a fejemben hívószavak, mint koncepciós per, de ezek a törikönyvekben el vannak intézve 2 mondatban emlékeim szerint. És nyilván ez nem egy verseny, de a nácik által elkövetett, zsidókat ért pusztításról minden évben kijön nem tudom hány könyv és film. Oscar díjasok, ugye. A swastika tiltott jelkép. Míg a kommunista diktatúrának legalább annyi áldozata volt szám szerint, családok mentek tönkre benne, Szibériában fagyoskodtak a rabok, sokszor értelmetlen munkákat végezve, de erről nem beszél senki. Sőt, egy szuvenírboltban vehetsz sztálinos matrjoska babát meg végtelen sarlókalapács mintás vackot. Nyilván ennek több oka van. Ebbe nem szeretnék ennél mélyebben belemenni, mert nem szeretnék politizálni, de azért elgondolkodtató. 

A múzeumban nem csináltam fotókat, mert a téma miatt nem éreztem illőnek (google-ban van pár). Kissé eldugott helyen van, de mindenkinek ajánlom. 

Amiről pedig a végén szerettem volna írni, az a Mauzóleum. Heti 4 napon van nyitva 10-től délután 1-ig, tehát a látogatási idő nem túl hosszú, ellenben ingyenes és végtelen sorbanállás és komolyabb biztonsági ellenőrzés árán lehet bejutni. Próbáltam képet csinálni arról, hogy mégis mekkora ez a sor.

Attól tartok, a képek nem adják vissza, mekkora a sor. De ennyi ember gyűjt össze, hogy megnézzen egy halott politikust, aki elindított valamit, ami aztán rátette a bélyeget még Magyarország sorsára is nem kicsit. Én a látogatás után csak azt kérdeztem magamtól, hogy miért? Persze az ember úgy van vele, ha már ott van, akkor nem hagyja ki. Mert nem hagyod ki az Eiffel tornyot meg a Trevi kutat sem. De akkor is.

Bent egyébként tilos fotózni, rohadt hideg van és árgus szemmel kísérik az őrök minden egyes mozdulatod. Olyan sötét van, hogy alig látod, hova lépsz és középen van Lenin teste, mint egy ravatalon, szépen megvilágítva. Szerintem életem egyik legbizarrabb élményeként fogom ezt még egy darabig számontartani. A bebalzsamozásról és a test "karbantartásáról" ITT egy összefoglaló cikk, amiben benne van az is, miért van még mindig közszemlére téve.