2020. március 19., csütörtök

Utazós bakancslistám: néhány hely, ahová el szeretnék jutni egyszer

Hát nekem meg mi bajom van, hogy tombol a koronavírus, mindenki karanténba került #maradjotthon, meg tolja a home office-t, erre kijövök egy ilyen blogbejegyzéssel? Hát nem szégyellem magam, hogy ilyen „first world problem” témakörrel jövök világjárvány idején? Hogy tudok most ilyesmire gondolni? 



Ezt a posztot tulajdonképpen a nagyapám ihlette. Tegnap felhívtam őt születésnapja alkalmából és mondott ezt-azt, hogy még miket szeretne, milyen tervei vannak. Sajnos az egészsége nagyon nem a régi, ezért jó mindig hallani, amikor ilyen pozitív és tervekről beszél, legyen az bármivel kapcsolatos. Ezt kell tennünk nekünk is (az óvintézkedések betartása mellett persze). A tervek és az álmok visznek előre. Lehet, hogy most rossz, jelenleg én se tudok a következő napnál tovább tervezni, fogalmam sincs, mit hoz a jövő, de nem lesz mindig így. Szóval ahelyett, hogy egész nap a híreket olvasva szoronganék magzatpózban a paplan alatt (már meg volt), inkább merek álmodni és tervezni, lélekben máshol járni. 
Most lerántom a fátylat, megosztom veletek a szupertitkos (dehogy) utazós bakancslistám. Van egyébként „rendes” bakancslistám is, amin mindenféle témában szerepelnek dolgok, amiket véghez akarok vinni.

Izland 

Ez az abszolút number 1, a non plus ultra, az én szememben a legcsodálatosabb, legizgalmasabb úti cél. Ha csak egy országot mondhatnék, hogy hova akarok mindenképp eljutni, az Izland lenne. Szeretném megtapasztalni, milyen az, mikor úgy igazán ki van az ember szolgáltatva a természet erejének, miközben alig találkozol emberekkel, út közben nem látsz mindenhol plázákat, gyárakat, ipari telepeket, óriásplakátokat. Nagyon szeretem az izlandi irodalmat, zenéket, filmeket is, bár ez igaz az egész skandináv térségre. Egyszer tuti bejárom az egész országot és végig Sólstafírt hallgatok.

Oroszország 

A skandináv régió mellett a szívem csücske még Oroszország, elvégre orosz szakon végeztem, vagy mi. Legközelebb minden bizonnyal Szentpétervárra megyek, az ingyenes turistavízum nagy úr, meg hát alig várom, hogy ugyanazokat az utcákat rójam, mint Puskin és Dosztojevszkij, megnézzem a pompás cári palotákat, végigsétáljak a Nyevszkij Proszpekten remélhetőleg úgy, hogy az út végére ne veszítsem el az orrom. De valljuk be, Pétervár elég nyugatias, én szeretnék ennél távolabb elmerészkedni, konkrétan keresztülszelni az országot a Transzszibériai vasúttal. Orosz barátaim nem értik, miért akarnak a külföldiek a transzszibbel utazni, mikor tök hosszú az út és nagyrészt csak ülsz a vonaton, mi olyan érdekes ebben. Nem rég hallottam egy olyan gondolatot, mi szerint az utazásnak nem feltétlen akkor kéne elkezdődnie, mikor landol a repülőgép, hanem már maga az odavezető út is a része lehet, például egy vonatút a helyiek között. Egyszer kipróbálom. 


Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán 

A lista első két országáról elég sokat tudok, ezekről a „sztánokról” viszont alig és szerintem a legtöbb ember így van vele. Pont ettől vonzóak számomra. Kevés a turista, viszonylag érintetlenek, valami furcsa keverékei a posztszovjet jellegzetességeknek és a keleti, muszlim kultúrának. És csodás a természet. 


Új-Zéland 

Egyszer elmegyek Új-Zélandra és egy hegytetőn elordítom magam, hogy: They’re taking the hobbits to Isengard! Hát, ezzel mindent elmondtam. Jelenleg a listáról ezt az országot tartom a legelérhetetlenebbnek, de persze semmi sem lehetetlen. 


Balkán 

Jó, lassan az összes magyar ember volt Észak-Macedóniában meg Montenegróban (köszi, WizzAir), viszont szeretnék nagyon egy olyan roadtripet, hogy szép lassan végigcsorgunk az összes országon és kikötünk Bulgáriában. Ha nem is egyben, de több részletben. Itt is van még bőven felfedezni való, elég, ha Boszniára gondolok: két városban voltam, de sok eldugott kis szépséggel rendelkezik. Egyébként is szeretnék az összes szláv országba eljutni, melyeknek jelentős része ebben a térségben található. A jó hír, hogy itt aztán lehet olcsón utazni.

Omán 

Na, ezt nem láttátok jönni. Az a helyzet, hogy szeretnék egyszer sivatagot is látni meg esőerdőt, de egyikre sincs konkrét kikötésem, hogy hol. Ománban van sivatag, a sivatagokban oázisok türkiz színű tavakkal, ez is olyan kevésbé felfedezett zuga a világnak és… nem tudom. Valami megfogott benne. 

Himalája 

Az első – nem annyira sikeres – Tátra túra óta oda vagyok a magas hegyekért, igazából valamiért élvezem, hogy megaláznak, hogy olyan nehezen adják magukat, közben pedig megtapasztalom, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam. Azért azt nem gondolom, hogy az Everestet megmászom (van némi önkritikám), de az alaptáborig király lenne eljutni, vagy csak egy elzártabb helyre, valahol a hegységben. Most direkt nem országot írtam: lehet, hogy Nepál lesz, de az is lehet, hogy India. Nagyon tetszik pl. Darjeeling és környéke. 


Grúzia 

Hát itt minden van, amit szeretek: hegyek, bor, alacsony árak. Mi kell még? Már megjelent lelki szemeim előtt, ahogy a Kaukázusban, egy marsrutkában zötykölődve próbálom oroszul megértetni magam. 


Kanada és USA: nemzeti parkok 

Számomra Amerika nem volt mindig egy óriási bakancslistás úti cél, igazából mostanság kezdett el jobban érdekelni (és nem véletlen Kanada került előrébb a felsorolásban). Igazából New York, Los Angeles meg Las Vegas mesterséges fényei egyáltalán nem gyönyörködtetnek, a grizzly medvék már annál inkább. Őszinte leszek, elég előítéletes vagyok az amerikaiakkal szemben, viszont azt el kell ismerni, hogy az USA nagyon sokszínű. Főleg Arizona nemzeti parkjai, a Yellowstone és az Everglades érdekel. Kanadában pedig a Banff Nemzeti Park. 


Ha az összes hely, ahova szeretnék elmenni egy pizza lenne, a fenti lista azon belül csak egy vékonyka szelet, de próbáltam úgy összeszedni, hogy inkább az átlagember számára kevésbé elérhető, vagy szimplán nem a legnépszerűbb helyeket tartalmazza. Mégiscsak egy bakancslista, aminek különlegesnek kell lennie. Európán belül is meg szeretnék természetesen nézni sok mindent, de az azért nem akkora kunszt, mint a világ másik felére eljutni. 

A lista tanulsága: kurva sokat kell fordítanom az elkövetkezendő pár évben. És aligha lesz olyan poszt ezen a blogon hogy "a világ legszebb tengerpartjai."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése