Gondolkoztam, mennyit írjak a futásról, vagy írjak-e róla egyáltalán, de aztán úgy döntöttem, miért ne. Életemben először versenyre készülök és úgy gondolom, az írással csak még jobban elmélyítem ezt a tanulási folyamatot és segíthet is abban, hogy leülepedjenek a dolgok.
Ebben a részben a paradigmaváltásról szeretnék írni, amin keresztülmentem az elmúlt hetekben.
Mióta kitaláltam, hogy 1-2 év halogatás után most már tényleg lefutom a félmaratont, jobban belevetettem magam a futás rejtelmeibe. Elkezdtem sokkal komolyabban venni a bemelegítés-nyújtás-mobilizációt és tényleg foglalkozni a sérülésmegelőzés kérdéskörével. Ennek részeként vettem pl. egy új futócipőt és beszereztem itthonra egy SMR-hengert. Mióta ülőmunkát végzek, sajnos érzem, hogy nagyon kötöttek az izmaim, erre még a súlyzós edzések is rátettek. Persze, nyújtottam mindig edzés után, de szerintem nem eleget. Illetve az SMR is párszor a kezem ügyébe került, egyelőre nem túl felhőtlen a kapcsolatunk, de próbálkozunk. :)
A bemelegítésem is átalakítottam, sokkal futás-specifikussabbá tettem. Kiegészítésként itthon edzek saját testsúllyal, illetve gumiszalagokkal. Muszáj erősítenie egy futónak. Nekem ez nem esik nehezemre, mert eddig én főleg erősítettem és mellette futottam, de ha mindenféle sportmúlt nélkül elkezdenék futni, lehet azt mondanám, hogy minek, én csak futni akarok.
Elkezdtem a muszklijaim épsége érdekében sportmasszázsra is járni. Hát, jó lenne minden héten, de arra sajnos nincs pénzem, szóval majd megyek, ahogy tudok. Ez is egy olyan dolog, amit már egy ideje halogatok, pedig tudom, hogy szükségem lenne rá. Nem gázos a helyzet, de azért van mit gyúrni rajtam, főleg a hátam és a combfeszítőmmel lesz munkája a Sanyinak.
Ott van még ugye a táplálkozás is. 10 km felett már frissítek a BiotechUSA Carbox italával, főleg ha éhgyomorra futok, mert közben elkezdtem ismerkedni az időszakos böjttel, mint olyannal, és egyelőre nagyon tetszik ez a fajta táplálkozás. Viszont sokszor nem sikerül elég szénhidrátot ennem, zöldséget meg pláne, szóval van még mit finomhangolni e téren. Meg azért ezt a frissítésdolgot is idővel tovább kell majd fejlesztenem és megálmodni a versenyig egy stratégiát.
Már egyébként 12 km-t le tudok futni, de a tempóm még nem a legjobb. Ősszel lóugrásszerűen fejlődött a tempóm, ami most visszaesett, mert ebben a havas-latyakos, naponta változó időben és útviszonyok közepette nehéz belőnöm a saját és a cipőm képességeit. Kicsit azt érzem, hogy úgy megállt a tudomány emiatt, de remélem ez hamarosan javulni fog. Jelenlegi tempómmal amúgy meglenne éppen hogy szintidő alatt a félmaraton, de szerencsére a verseny még messze van, meg hát annál azért jobb időre megyek.
István, a Futólépés blog írója mondta, hogy aki komolyabban fut, annak nem elég csak futni, hanem atlétává kell válni. Most értettem meg, mit jelent ez. Amit eddig felsoroltam, az mind ennek a csomagnak a része. Azt kell csinálnom, amit egy igazi sportolónak kell, még akkor is, ha csak hobbisportoló vagyok és nem ebből élek. És bár egy félmaratonra azért fel tud bárki készülni - még edző nélkül is - azért sokkal több ez az egész, minthogy most kimegyek futni, hétről hétre többet futok, azt csókolom.
Viszont bár most tényleg egy versenyre készülök, nehéz magamra atlétaként vagy sportolóként gondolni, ezek olyan nagy szavak, én meg csak egy lány vagyok, aki szeret futni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése