Futónapló 2. - Harc az elemekkel

Ezt a bejegyzést a mai futásom inspirálta, de nem azért, mert először futottam 15 kilométert. Azért mellékesen megjegyzem, de nem erre szeretném kiélezni a posztot, hanem egy számomra zavaró, vagy mondhatni furcsa jelenségre. No offense, de ez most kikívánkozik belőlem. Amúgy meg ez az én blogom, szóval azon háborodok fel, amin csak akarok. :D
Hol is kezdjem?
November óta ha minden alkalommal kaptam volna egy ezrest, ahányszor megkérdezték tőlem, hogy tudok hidegben futni, illetve amennyiszer hallottam másoktól, hogy "majd ha jó idő lesz, én is futok" sokkal jobban sikerült volna spórolnom. November óta futottam, hóban, fagyban, sárban, latyakban, esőben, ma szakadt az eső konkrétan és rohadt jót futottam.

Mi történik ilyenkor? Hazamegyek és veszek egy meleg zuhanyt és el van felejtve az egész. Tudniillik nem vagyunk cukorból, egy kis komfortzónán kívüli lét azt gondolom nem ártana senkinek. Illetve nyilván rendesen felöltözök, csapadék esetén veszek fel vízlepergető kabátot. Én ebben a szezonban nem voltam még beteg és tudjátok miért? Mert nem a hidegtől leszel beteg, hanem attól, hogy gyenge az immunrendszered. Hiszen anélkül is megfázol, hogy futnál télen, nem? Na látod.
Oké, nem kell mindenkinek ezt csinálnia, elvégre én versenyre készülök, csak próbálom érzékeltetni a problémát: miért teszed magad függővé az időjárástól? Meg miért mondod, hogy te nem tudod megcsinálni, ha még nem is próbáltad?
Amúgy abból van elegem, hogy megnyitok egy youtube videót vagy elkezdek olvasni egy blog/insta bejegyzést és hogy kezdődik az összes? "Jaj elegem van már ebből a hidegből, télből, hóból, esőből, úgy rányomja a bélyeget a hangulatomra, én ilyenkor nem tudok rendesen funkcionálni, alig várom, hogy tavasz legyen meg nyár." Bazdmeg - már bocsánat - de azért nem tudsz rendesen funkcionálni, mert bebeszéled magadnak. És ezeket olyan emberek mondogatják - nem egyszer, hanem nap mint nap - akiket kedvelek és értelmesnek tartok egyébként. Azért nem Izlandon vagyunk, napi 4 óra napsütéssel meg nem is Szibériában, ahol mínusz 50 fok van, hanem Magyarországon, ahol azért nincsenek ilyen szélsőségek. Ha ilyeneket mondogatsz magadnak, persze, hogy nem fogod jól érezni magad és karácsonytól húsvétig csak vegetálsz.

Az időjárást nem tudod befolyásolni, szóval miért hagyod, hogy ennyire befolyásoljon? És ezt olyan emberek mondják, akik amúgy kb. napi 10 percet töltenek a szabadban, de ők depressziósak a téltől. Miért nem tanulod meg élvezni az életed és kihozni a legjobbat egy olyan szituációból is, ami talán nem olyan kellemes? Meglátni a szépséget abban, amiben korábban nem tudtad? Szerinted attól, hogy folyamatosan panaszkodsz, fog bármi is változni? Hát nem. Ez egyébként egyáltalán nem csak az időjárásra vonatkozik, helyettesítheted bármivel.
Az utóbbi időben elég rendesen feszegettem a határaimat és nem hogy nem lett semmi bajom, de ez tök jó hatással van az életem többi területére is - és főleg mentálisan vértez fel. Kell futnod neked is félmaratont? Nem. Kell hegyet másznod? Nem, ha nem akarsz. Találd meg azt, ami téged kibillent a komfortzónádból.

Szóval ma egy tök jót futottam, pedig higgyétek el, nekem sincs minden nap kedvem. Azt gondolom, ez normális. Általában mikor ilyen "rossz" az időjárás, akkor pont, hogy van kedvem, mert egyrészt kevesebb ember van kinn, másrészt, van benne valami plusz érdekesség. Én is van, hogy nehezen indulok el, de most már amúgy kezdem elhinni, hogy sikerülni fog a félmaraton és képes vagyok megcsinálni. Néha kishitű vagyok és inkább bele sem kezdek valamibe, mert azt gondolom kevés vagyok hozzá, de egyre könnyebben felülkerekedek ezeken a gondolatokon.