Tavasz párszor barangoltunk a Dunakanyarban - voltunk Visegrádon, ahol felmentünk a várhoz, augusztusban a Rám-szakadék tanösvényén mentünk végig, ősszel visszatértünk Dömösre és megmásztuk a Prédikálószéket, majd Esztergomban wellnesseztünk egyet novemberben. Utóbbi jó élmény volt, még sosem csináltunk ilyet (de ugye valamire el kell költeni a SZÉP-kártyát), meg azért a sok hostelben megszállós nagyon spórolós út után jól esett, hogy kicsit ki voltunk szolgálva. Aztán megállapítottuk, hogy két nap után ez nagyon unalmas. :D
Még valamiről szeretnék írni, mégpedig arról, mennyire le van szerintem értékelve a belföldi utazás. Manapság nagyon könnyű utazni hála a fapados járatoknak és az olcsó hosteleknek/airbnb-nek. Követek pár utazóbloggert, ezt szerintem már tudja rólam mindenki, hozzák is a beszámolókat a világ másik végéről, de kicsit hiányolom a Magyarországgal kapcsolatos posztokat - vagy csak nem találtam meg a "megfelelő" bloggereket. Kivétel ez alól Travellina, aki két külföldi út között sokat járja az országot, és megyénként ír több sorozatos, részletes beszámolókat. Persze, lehet Magyarország nem olyan érdekes, mint Bali, vagy az USA, mert ez itt van, de én azt vettem észre, hogy azért a nagy átlag nem ismeri olyan jól a hazáját sem... köztük én sem. Max. nyáron lemegy a Balcsira vagy elmegy egy wellness-hétvégére, de inkább a strandolás kerül előtérbe. De lehet én látom rosszul.
Már tavaly is beszéltük, de Szilveszterkor aztán egy ismerősünk beszámolója adta meg a végső löketet, hogy elkezdjük a Kéktúrát. Ez azért jó, mert ad egy struktúrát, hogy merre menjünk, amúgy is sok olyan helyet érint, ahova mindenképp el szerettünk volna látogatni, meg jó érzés az, mikor valamit nagyon sokáig csinálsz, aztán van a végén egy tárgy (érem, oklevél, bizonyítvány, stb.) hogy megcsináltad. Úgyhogy beszereztük a pecsétgyűjtőt, ami egyébként tök jó ötlet - kb. mint a kaparós világtérkép. :D
Kitaláltuk, hogy mivel még nincs kocsink, ezért a budapesti szakasszal kezdünk, logisztikailag ez volt a legegyszerűbb. Utaztam anno a gyerekvasúton, de tovább nem mentem szerintem és még korábban nem jártam a Hármashatár-hegyen sem. Pedig itt van fél óra villamosozásra.
Felkerekedtünk a kis szendvicseinkkel, Hűvösvölgyben aztán némi bénázás után megtaláltuk, merre kell menni és elindultunk az ösvényen. Meglepően sokan voltak, köztük rengeteg futó. Vagy lehet ez csak nekem meglepő. Néha azt érzem, hogy nekem vannak "rossz" ismerőseim, mert tökre meglepődnek, hogy télen, a hidegben futok, túrázok, meg hasonló dolgokat csinálok. Aztán egy ilyen kirándulás során rájövök, hogy szerencsére sok hozzám hasonló ember van, aki ugyanezt csinálja, csak nem ismerem őket.
Sok hó volt, de az a jó, ropogós hó amiben lehet menni. Alatta full jeges volt amúgy a talaj, de szerencsére elég hó volt ahhoz, hogy ne csússzon. Viszont emiatt a táj nem volt túl változatos: kopasz fák és hó. Amiben én egyébként tökéletesen érzem magam, nem arról van szó. Stílusosabb lett volna még egy kis köddel megspékelve mondjuk. :D
Maga a túra nem volt nehéz. Mivel természetesen nem sikerült időben elindulni reggel, ezért azt beszéltük, hogy lehet csak felmegyünk a Hármashatár-hegyre, majd lejövünk és onnan buszozunk haza. De végül elmentünk egészen a Rozália téglagyárig, szóval teljesítettük az egész szakaszt, ami 15 km. Kényelmes tempóban kb. 5,5 óra volt a túra, benne jó kis szendvicsezésekkel. Mondjuk a hegyről lefele már voltak csúszósabb szakaszok, illetve nem is találkoztunk annyi emberrel - amit én nem bántam. Még bőven visszaértünk egyébként világosban.
Nem tudom, melyik lesz a következő szakasz, amit teljesítünk, de már alig várom. Épphogy kimegy az ember Budapest határához és annyival másabb a levegő és annyira megnyugtat a természet. Vannak olyan periódusaim, amikor inkább várost néznék, de mostanában inkább a természetjárás dominál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése