Az utóbbi 1-2 hétben nehezen indultam el futni. Beütött a motivációhiány, de nem a futással kapcsolatban, hanem úgy minden téren. Következett a félévkezdés és egyszerűen csak az járt a fejemben, hogy mennyire nincs kedvem iskolába menni, benn lenni péntek-szombat egész nap, eszembe jutott, mennyire fáradt lettem mindig szombat estére.. és bár igyekeztem a célra fókuszálni, hogy miért is csinálom ezt az egészet, most nem jött be ez a "trükk". Nyomott voltam, voltak délutánok, amikor hazamentem meló után és csak feküdtem és nyomkodtam a telefonom, mert nem volt kedvem és energiám semmihez. Belenéztem a határidőmbe és frusztrált voltam attól, hogy már tele van írva az egész és nehéz összehozni bármit is.
A 15 kilométeres futásom óta nem voltak túl jó edzéseim, volt, hogy leesett a vércukrom és haza kellett mennem, fájt a lábszáram, felbasztak a futópályán babakocsival héderezők... szóval úgy fizikálisan és mentálisan is kevésbé voltam a topon, megmondom őszintén, kihagyott edzésem is volt, mert a suli miatt kicsit borult a rendszer.
Aztán múlt héten megvolt az első oktatási hétvége, illetve ettől a tavaszias időtől olyan zsizsegés támadt a levegőben, hogy én is felpörögtem. De inkább a sulitól, amiről azt gondoltam, hogy egy szenvedés lesz, de nem, tök jó óráim vannak ebben a félévben és tudatosult bennem ismét, hogy milyen jó döntést hoztam ezzel a sulival. Egyébként szenvedés lesz valamilyen szinten, mert kicsit több feladat lesz, mint én azt gondoltam, szombat este pánikoltam is egy sort, de apránként tudom, hogy minden a helyére kerül majd.
Azóta volt is két jó futásom megint. Igazából inkább elindulni volt nehéz, volt olyan napom, amire futás volt betervezve, de inkább benn maradtam a lakásban és erősítettem, aztán azzal nyugtattam magam, hogy hát az is kell. Nyilván kell, csak most eléggé káosz van és jó lenne azért ha fixálódna, melyik napokon futok.
Sok futót meg egészséges életmóddal foglalkozót követek közösségi média-platformokon, de megmondom őszintén, rajtuk keresztül nekem a motiváció nem jön át mostmár, én inkább a hasznos, informatív posztokért és ötletekért követem őket. Régen igen, mikor elkezdtem edzőterembe járni. Mos már kevés esetben tudom azt mondani, hogy na ez motiváló volt és felemelem a seggemet, mert szerintem a motivációt magadban kell keresni. Persze nem mondom azt, hogy egyáltalán nem motiváló senki. De arányaiban kevesebbszer leszek más ember buzdításától motivált, mint ahány motivációs videó és poszt van, kicsit kiüresedtek a szavak, mert már mindenki annyira motiválni akar mindenkit.
Azt hiszem, én így direktben nem akarok motiválni senkit, pedig már volt aki írta, hogy motiváló vagyok és nagyon jól esett egyébként. Én csinálom, amit szeretek és tudok, akinek pedig ez tetszik, az levonhat magának tanulságokat és következtetéseket. De ide se meg instára sem akarok olyanokat írni, hogy ne add fel, meg tudod csinálni, meg hasonló sallangokat, ez nem én vagyok. Én csak szeretem dokumentálni a dolgokat, mert szeretek írni és jó nekem visszanézni.
Most megtapasztaltam a motiválatlanságot és egyébként rosszul is éreztem magam miatta, hogy miért történik ez, hiszen én választottam, akkor miért vagyok egy marék lepkefing, hiszen csak azt kell csinálni amit szeretek, nem? Ez ennyire egyszerű, de közben mégsem mindig az. Aztán hirtelen elmúlt. Talán azzal, hogy beszéltem róla, kicsit megkönnyebbültem, és mivel még magamnak is nehéz volt bevallanom az érzéseim, ezért mikor elmeséltem másnak is, hirtelen könnyebb lettem. Szerintem ez egy fontos mozzanat volt.
Futás közben vannak mélypontok? Igen, néha vannak. De szerintem itt kulcs lehet a jó zene illetve valamilyen aktivitást mérő applikáció/óra, mert jelez neked hogy hol tartasz és mivel tudom, mennyivel kell majd futnom a versenyen is, ezért jó, hogy képben vagyok folyamatosan a teljesítményemmel. Sokszor elképzelem azt is, hogy április 14-én befutok a célba és megkapom a befutóérmet. Ez működik a legjobban és mindig is hittem a vizualizáció fontosságában és eredményességében.
Tegnap elmentem a Margitszigetre, mert napközben az villant be, hogy jó lenne a rekortánon fartlekezni és nem a ligetben kerülgetni az embereket. Utazással együtt két óra volt, ezért járok oda ritkán, mióta a ligetnél lakok, mert hát annyira kézenfekvő, hogy akkor nem utazgatok. De tegnap a szigeten képzeltem el magam és nagyon jót futottam, nem érdekelt, hogy sok idő elment mert igazi én-idő volt. Szeretem nagyon a Városligetet, de a Margitsziget a legkedvencebb helyen egész Budapesten, teljesen más az atmoszférája.
Ennyi lett volna ez a bejegyzés, hogy mit akartam ezzel az egésszel azt én sem tudom, de most úgy érzem, helyreállt valamelyest a rend a fejemben ettől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése