Szombat reggel némi torokfájással keltem. Ez így nem lesz jó, gondoltam, kezdek lerobbanni. Én, aki mindig egészséges vagyok. A reggelt egy megfázás elleni itallal indítottam, majd kitaláltuk, hogy elmegyünk bruncholni. Ezt már EZER éve terveztük, de otthon valahogy nincs szívem pénz kiadni egy rántottáért. Meg igazából ritkán vagyunk mindketten úgy otthon, hogy egy ráérős reggelit csapjunk. 11-re ügyesen odaértünk a helyre és pont 11-ig volt reggeli, de szerencsére még felvették a rendelésünk. Nagyon kedves kis kávézó volt, a kaja finom - nyilván, azért el tudják készíteni a rántottát máshogy, mint én.
Ezután vettem a DM-ben egy ilyen izlandi zuzmó cukorkát, mert kezdtem szarul kinézni és szerencsére rendbe is hozott (persze, mert izlandi 💗). Ki is értünk a Szabadság térre, ahol az asztronómiai óra található és egyébként mozog, de nem tudjuk, milyen szisztéma szerint.
Erre a napra két fizetős programot terveztünk. Az egyik a 10-Z atombunker volt, ami nagyon hasonlított (és hasonló funkciót is töltött be) az itteni Sziklakórházra. Csak itt idegenvezetés nélkül, szabadon lehetett bóklászni, és a lényeg: MEG LEHETETT FOGDOSNI ÉS FEL LEHETETT VENNI A DOLGOKAT.
A tévékben futó dokumentumfilmek feliratozva voltak, de azért voltak olyan elemek, ahol csak cseh hang/feliratok voltak. Az egyik dokumentumfilmben egy néni beszélt, aki átélt egy riasztást. Azt mondta, hogy valahányszor meghall egy szirénát, a mai napig összerezzen.
Az egész helyiségben félhomály vagy gyenge lámpafény uralkodott, ez és a zúgó gépek alapzaja megadta a hangulatot. Csak azt tudom mondani, amit a honlapon is írnak: reménykedjünk, hogy a bunkernek soha többet nem kell az eredeti célját szolgálnia.
A második program az osszárium volt, aminek elég borsos volt az ára, ahhoz képest, mennyi idő alatt meg lehet nézni, bár lehet vannak olyan arcok, akik ott ülnek egész nap. Szóval az osszárium Európa második legnagyobb osszáriuma (a párizsi után). A Szent Jakab templom alatt található. A középkorban, mikor már a templom körüli (akkori) temetőben nem fértek el a halottak, mivel szépen növekedett a város, ezért 10-12 év után megnyitották a sírokat. Föld alatti alagutakba kerültek a tetemek, helyet adva a friss halottaknak. Ezek a kripták is hamar megteltek a különféle járványok következtében. Majd a 18. században higiéniai okokból eltüntették az egész temetőt és sokáig el is feledkeztek az osszáriumról. Nem olyan rég nyílt meg a nagyközönség számára, ráadásul a hely különlegessége, hogy a zenét, ami szól, kifejezetten ide komponálta egy cseh zeneszerző.
Hihetetlen egyébként, hogy ezek a csontok valaha hús-vér emberekhez tartoztak. Elég morbid, hogy berakták velük a falakat, rengeteg csont van a koponyáktól lábszárakig. De beszéljenek a képek.
Az osszárium után a templomba is bekukkantottunk.
Ilyenkor mindig azért kicsit leesik az állam, majd kicsit el is borzadok, mikor belegondolok, mi volt ezeknek a hatalmas, csodálatos templomok építésének motivációja. Négy év keresztény nem hozott közel a katolikus valláshoz, sőt.
Természetesen Brno legjellegzetesebb épületét (ha lehet ilyet mondani) a Szent Péter és Pál templomot, ami egy neogótikus katedrális.
Eljött az ideje egy korsó sörnek. Tripadvisoron néztük ki, de igazából rengetegszer elmentünk a Vyčep na stojaka nevű kocsma mellett, ami egy amolyan "talponálló". Alig van ülőhely, az emberek így lazán megállnak a magas asztalok, pultok mellett és könyökölnek. Anno az egyik tanítónénim mondogatta, hogy ne könyököljünk, mint a kocsmában, na itt aztán ment a könyöklés. De a sör itt se volt semmi extra.
Aznap már nagyon szerettünk volna végre egy rendes cseh vacsorát, ezért felkerestük a helyi sörgyár, a Starobrno sörözőjét és éttermét. Azt hiszem, nem mondok újat, ha azt mondom, hogy ez a sör is feledhető élmény volt. A.-nak mondjuk ízlett a drak fajta, én vacsoránál inkább nem kísérleteztem, hanem ittam egy Krusovicét. Ami az ételt illeti. Itt már végre ettünk egy káposztalevest, de azért az étlap nem tartogatott sok különlegességet, sült húsok és köret, sehol egy svičkova, vagy hasonló. Úgyhogy csülköt ettünk, mert ez egy olyan dolog volt, amit Prágában is láttunk sok embernél és nagyon jól nézett ki, annak ellenére, hogy mi alig eszünk disznót. De pont ez volt a jó benne, otthon sose állnék neki megsütni.
Majdnem akkora volt, mint a fejem. :D
Kövezzetek meg, de a nap végét egy Szent Patrik-napi ünnepséggel zártuk egy ír kocsmában. Igen, én szoktam legjobban szajkózni, hogy ne menj ilyen "international" helyekre, hanem a helyibe, de ekkor már tényleg azt éreztük, hogy kimaxoltuk Brnót és itt tényleg nem nagyon van semmi autentikus, amit Prágában megszoktunk. Persze lehet mi vagyunk a hibásak, hogy Prágából indultunk ki, vagy ennyire bénák voltunk, hogy nem találtunk semmit, de higgyétek el, nagyon sokat császkáltunk, hogy tényleg felkutassuk a helyeket, ahova érdemes beülni. Az itteni sörök pedig egyenesen kiábrándítóak voltak. Oké, ez inkább borvidék, de azért csehektől többet vártam. Úgyhogy ezt a napot Jamesonnal, Guinnesszel és ír élőzenével zártuk. És koccintottunk arra, hogy jövőre ugyanezt csináljuk, csak Dublinban.
Kellett két hét, mire le tudtam ezt így írni, kissé csalódottan jöttünk haza erről az útról és talán főleg azért, mert hosszú ideje ez volt az első külföldi utunk és alapból terveztünk még Prágán kívül megnézni más cseh városokat, de egy hosszú hétvége sok Brnóra. Mióta együtt vagyunk ez volt a legkevésbé sikerült utunk, de még biztos lesz pár ilyen. Egyébként hoztunk haza egy bort, hogy azt is megkóstoljuk és finom volt, de hát bort mi magyarok is tudunk csinálni. A tanulság ebből, hogy még jobban utána kell nézni a kiszemelt úti célnak. A következő utam miatt, ami május végén esedékes, már nagyon izgulok. Stay tuned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése