Hát az úgy volt, hogy kedves párommal egész nyáron belföldön nyaralgattunk, többnyire barátokkal közösen és csupán az évfordulónkat töltöttük kettesben, ezért kitaláltuk, hogy a novemberi hosszú hétvégén elutazunk külföldre olcsón, okosba'. Igazából elég hamar megegyeztünk abban, hogy Berlin lesz az úti cél: egész évben találni olcsó repjegyet, érdekes város tele történelemmel és ki akartuk deríteni, van-e olyan az éjszakai élet mint Budapesten. Hála annak, hogy a második legutáltabb fapados légitársaság szponzorálta a félmaratonomat, egész okosan összehoztuk a repjegyeket az ünnep ellenére is, szállásnak lefoglaltuk a legolcsóbb hostelt amit találtunk szeptemberben és onnantól kezdve már csak számolni kellett, hányat kell még aludni...
Érkezés, első éjszaka
Rendben landoltunk október 31-én este. Valamiért nagyon szeretnek engem a random ülésválasztók, ugyanis mindig az ablak mellé sorsol. Bár az olcsóságnak ellentmond, hogy kvázi egy alvásért kifizettünk még egy éjszakát (jó későn értünk a szállásra szóval már nem akartunk sehova menni), de így legalább másnap reggel felkeltünk és rengeteg időnk volt felfedezni a várost, nem egy reggeli járattal érkeztünk fáradtan úgy, hogy még aznap kellett a szállást is elfoglalni meg kitalálni merre vagyunk arccal.
A hostelünk a Charlottenburg S-Bahn-megálló mellett volt, így a reptérről átszállás nélkül eljutottunk, ami nem volt hátrány már így késő este. Ez a városi gyorsvasút volt egyébként az általunk legtöbbet használt közlekedési eszköz: sok vonala van szerte a városban, gyors, kényelmes, olyan mint egy hév, csak sokkal modernebb. Mikor úton a szállásra hirtelen megláttam az ablakából a TV-tornyot, akkor tudatosult bennem, hogy jé, tényleg itt vagyok Berlinben! Ez volt az első benyomásunk a városról, hogy király a berlini tömegközeledés és az, hogy sokkal multikultibb, mint Budapest - amit amúgy tudtunk, de valahogy mikor ott vagy és egy Snoop Dogg-forma fazon és egy arab srác ül a hostel recepcióján, akkor jobban érzékeled. A hostelről nagyon nincs mit mondani, csak aludni mentünk oda.
Első nap: a természetből a betondzsungelbe
Mivel Charlottenburg negyedben volt a szállásunk, ezért logikusnak tűnt nyugatról kelet felé haladni a városnézéssel és megnézni magát a Charlottenburgi palotát Persze csak kávé után, miután találtunk egy "sima" kávézót a rengeteg vízipipabár között elrejtőzve.
 |
| Sajnos a déli napfény nem volt fotózásnál a barátunk |
A Charlottenburgi kastély 1695–1699 között épült és Sophie Charlotte nyári pihenőhelyéül szolgált. Akkoriban nem volt ilyen hatalmas, de a háborúban súlyos károkat szenvedett, majd addig toldozták-foldozták, hogy végül egy mini-Versailles lett belőle. Körbesétáltuk és sétálgattunk a hatalmas parkban is, ami hozzá tartozik, fotóztuk a kacsákat, mert nincs még elég kacsás képem. Ilyenkor ősszel különösen szép a park.
Ami ennél is szebb, az a Tiergarten, ami gyakorlatilag egy erdő a városon belül, a Városliget sehol nincs mellette, de persze nekünk ezt a zsebkendőnyi zöld részt is be kell építeni. Hosszában végigsétáltunk az egész Tiergartenen érintve a különböző háborúk győzelmeire emlékeztető Győzelmi oszlopot. A parkban egyébként helyet kapott több szobor is, pl. Bismarck hatalmas szobra és a Beethoven-Haydn-Mozart emlékmű, több rendezett kert, tó, mocsár, rózsás kert. Nem kevés időt eltöltöttünk itt, de nem bántuk.
Benn a központban: Brandenburgi Kapu, Alexanderplatz, Berlini dóm, Reichstag
Gondoltam, ha kiérünk a ligetből ünnepélyesen átsétálok a Brandenburgi Kapu alatt, HÁT NEM, mert nekünk szokásunk mindig akkor érkezni egy városba, mikor készülnek valami nagy bulira és le van zárva minden. Szerencsére itt csak a Kapu mögötti rész volt lekerítve, ugyanis november 9-én lesz a berlini fal leomlásának 30. évfordulója és készülnek a bulira színpadokkal. Emlékszem, a 20. évfordulókor volt anno az MTV-nek egy díjátadója, amit a TV-ben néztem és a U2 lépett fel kinn a Kapunál. Ki hitte volna akkor, hogy pont tíz év múlva járok itt személyesen?
Éles volt a kontraszt: a nyugis liget után hirtelen a belvárosi forgatagba érkeztünk. Gyorsan ittunk is egy kávét a nagy izgalmakra, majd folytattuk a látnivalók feltérképezését. Megnéztük a Holokauszt-emlékművet, amely egy nagy placc tele különböző méretű, szürke betontömbökkel. Olyan mint egy labirintus, be lehet menni és járkálni. Nem kicsit nyomasztó a hangulata, tökéletesen reflektál a témára. Kicsit szomorú egy ilyen helyen is a legtöbb embernek a szelfizés a lényeg és már nem tudtak mit kitalálni, hogy pózoljanak a betonlabirintusban.
Az emlékmű után elsétáltunk a Reichstaghoz. Hát, a parlamentjük nem menőbb, mint a miénk. Sajnos nem jutottunk fel a kupolába, mert már az út előtt két héttel sem tudtam regisztrálni online és a helyszínen is esélytelen volt. Nem baj, majd legközelebb, viszont ti ne legyetek balfaszok és regisztráljatok sokkal hamarabb.
Innen lesétáltunk a dómhoz és jól számoltam: mire odaértünk, már besötétedett és kivilágítva tudtunk benne gyönyörködni. A Museuminselig sétálva arról beszéltünk, hogy mennyire furcsa, steril épületek vannak. Kevés az olyan klasszikus értelemben szépnek mondható épület, mint amilyen a dóm is. Sok stílus keveredik: maradtak szocreál és brutalista épületek, de tele van hatalmas, üvegablakos, kortárs monstrumokkal és azt hiszem ezért mondják Berlinre, hogy csúnya város - több embertől is hallottam. Minden nagyon új, hiszen a háború alatt szinte mindent lebombáztak, ezért nincsenek olyan hangulatos utcái és bájos házai mint pl. Budapestnek. De ez nem baj, Berlin varázsa másban rejlik.
Kivétel azonban a dóm, amely egy evangélikus katedrális.
Ezzel szemben pár hangulatkép Berlin építészetéről:
 |
| Potsdamer Platz |
Innen egy köpésre van az Alexanderplatz és a TV-torony, ahova nem mentünk fel, mert nem gondoltuk, hogy számunkra megérné a pénzt, meg ebben a szürke novemberi időben nem is biztos, hogy nagy élmény. Egészen groteszk látványt nyújt az előtte lévő Marienkirchével és ékes példája annak, hogyan keverednek Berlinben a különböző építészeti stílusok.
Pali söre, na de milyen az élet Berlinben?
Egy gyors currywurst után találkoztunk egy volt osztálytársammal, akivel már érettségi óta nem beszéltem, de amikor rámírt, hogy találkozzunk, habozás nélkül igent mondtam. Ő már két éve Berlinben él, így sokat tudott mesélni a városról. Átmentünk a keleti városrészbe és elvitt minket egy rockkocsmába (Paule's Metal-Eck), ahol megkóstoltunk 1-2 sört és meglepő módon még cigizni is lehetett bent, de persze a beszélgetés volt a lényeg. Néha szerintem hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy külföldön (pontosabban tőlünk nyugatra: Ausztriában, Németországban, Angliában) kolbászból van a kerítés és hogy mennyivel jobb és könnyebb lehet, de megint beigazolódott számomra, hogy ez nem ennyire fekete-fehér dolog és hogy nulla forinttal a zsebemben biztos nem vágnék neki egy ilyen "kalandnak". Ezzel nem azt mondom, hogy nem fogok külföldön élni, mert sosem lehet tudni. Ezt a lehetőséget sose zártam ki. Viszont az osztálytársam folyékonyan beszél németül és a szakmájában helyezkedett el, ez tök jó dolog és nem mindegy szerintem, hogy azt csinálod, amit évekig tanultál vagy mosogatsz.
Ha esetleg olvasod: köszi még egyszer ezt a kis betekintést, örültem, hogy összefutottunk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése