Hosszú hétvége Berlinben: 2. nap

Charlottenburgban, ahol a szállásunk volt tényleg minden sarokra akadt egy (ha nem több) kávézó. Ez volt az első olyan utunk, ahol nem bújtuk folyton a Tripadvisort étel és ital után, mert nagyon adta magát mindkettő.

Reggeli után ismét a nyugatról kelet felé haladva folytattuk a felfedezést és az első állomásunk a Vilmos császár emléktemplom volt. Az eredetileg 113 méter magas torony az 1943-as bombázások óta csak 71 méter: a csonk bizarr látványt nyújt az őt körülvevő csilli-villi modern épületekkel és nagyon direkt emléket állít a pusztításnak. Csupán az előtere maradt meg, ingyenesen látogatható. Na de még furcsább volt a mellette található új templom, amiről elsőre meg nem mondtuk volna, hogy az , mert egy robusztus, sötét betontömbnek tűnik csak kívülről. Belépve azonban ez a durva kék fényben úszó terem fogad minket aranyszínű Jézussal és sejtelmes orgonaszó.

Sajnos van a helynek egy még szomorúbb vonatkozása: a templom maga a Budapesterstraßén található, amin először tökre meglepődtem és mókásnak tartottam, mert nem messze van a Tiergarten (tudjátok, Városliget nagyban) és még egy Olaf Palme Platz is, szóval nagyon otthoni flessem volt ezektől a helynevektől először. De közben megtudtuk, hogy ebben az utcában történt a 2016-os teherautós terrortámadás a karácsonyi vásárban. A templomromtól pár méterre ki is van téve az áldozatok fotója koszorúkkal.
Valamivel vidámabb témát dolgoznak fel a plakátok: több helyen vannak hasonlók kihelyezve most a városban az újraegyesítés 30. évfordulója alkalmából.

A terror topográfiája

Innen a Potsdamer Platz felé vettük az irányt. Innen egy köpésre megtalálhatóak a Gestapo és az SS egykori székházának romjai és egy szakasz a falból. Itt kezdtem el először érezni a hétvégén azt, hogy tényleg a 20. századi történelmét mennyire meghatározó történések (és gaztettek) helyszínén járkálok. Végigsétáltunk a fal mentén, majd bementünk az ingyenesen látogatható Terror topográfiája nevű múzeumba. Ez egy nagyon részletes kiállítás és rengeteg új dolgot megtudtam a náci uralomról. Viszont ez egy nagyon száraz anyag olyan értelemben, hogy csak mész és nézed a képeket és olvasol NAGYON sokat, emiatt nem olyan érzékletes, mint például az a múzeum, amiről még később szó lesz, hanem inkább olyan, mintha történelemkönyvet olvasnék nagy méretben. De egy látogatást szerintem mindenképp megér.

A múzeum után továbbsétáltunk és vetettünk egy pillantást Berlin nevezetességei közé tartozó Checkpoint Charlie-ra, de tényleg egy gyors pillantás volt, semmi több, mert egy forgalmas út kellős közepén található és a turistáktól kb. semmit nem látni a bódéból amúgy sem. Ez a leghíresebb katonai ellenőrzőpont volt a vasfüggöny berlini szakaszán a szovjet és az amerikai szektor között. 

East Side Gallery

Még sötétedés előtt szerettük volna megnézni az East Side Gallery-t, és hát Berlinben kicsit hamarabb sötétedik már. Közben persze volt egy kávé és már harmadjára futottunk bele két nap alatt egy kisebb tüntetésbe. Inkább mondanám demonstrációnak, mindhárom nagyon szervezett vonulás volt rendőri kíséret mellett.

Szóval, East Side Gallery. Kicsit csalódás volt, elmondom miért. Berlinben az a jó, hogy elég nagyok a távolságok a látnivalók között, nem úgy mint például Prágában, ahol minden turista ugyanabban a városrészben tapossa egymást. Viszont sokat vártam ettől a helytől, azt gondoltam, hogy na itt tényleg el tudok merülni a gondolataimban miközben nézem a színes festményekkel és graffitikkel borított falszakaszt. Hát nem, sajnos itt arra kellett koncentrálnom, hogy embereket kerülgetek és ne másszak bele mások szelfijébe. Ha azt hittétek, hogy csináltam képet a híres-hírhedt csókolózó Brezsnyev-Honecker kép előtt, akkor tévedtek, mert ott volt a legnagyobb tömeg. Inkább megvettem magamnak másnap képeslap formájában. :)

Azért valamilyen képet természetesen szerettem volna, úgyhogy íme. 

Ezután ettünk egy dönert, ami feltett szándékom volt Berlinben, mert hát mégiscsak annyi török van, gondoltam itt meg kell kóstolni és nem bántuk meg. Nagyon finomat ettünk, teljesen más volt ez a gyros, mint amit Magyarországon csinálnak. 

Itt a falnál volt egyébként egy hostel, ami gyakorlatilag egy hajó, szerintem király ötlet. A mellette lévő hajón pedig kocsma van, itt ittunk egy sört és megkóstoltam a Berliner Kindl Weiße nevű borzalmat, hát bár ne tettem volna, de én mindig megkóstolom a tipikus helyi ételeket-italokat. Én a zöldet kértem, ami nem tudom eredetileg milyen ízű hivatott lenni, engem a pesti legjobbkocsmákban megtalálható Shrek nevű gyalázatra emlékeztetett, hát sör íze biztos nem volt, csak az édes szirupot éreztem. De nem baj, mindent ki kell próbálni. 

A sör után visszamentünk a központba és ellátogattunk az egyetlen fizetős múzeumunkba az utunk során, ami az NDK-múzeum (DDR Museum) volt.

Vissza a múltba, avagy 7 euróért megnézhettem mama szoci bútorait

Na jó, azért többet nyújtott sokkal ez a múzeum annál, de gyakorlatilag ez történt. Egy magyar látogató számára minden ismerős az NDK-beli hétköznapokat bemutató múzeumban. Mondanám, hogy nem tudtam meg sok újdonságot, viszont annyi multimédiás és interaktív elem van, hogy abszolút bele tudtam helyezkedni a korszakba. Ki-be nyitható fiókok, berendezett cella és egy komplett berendezett lakás, korabeli rádió- és tv-műsorok, amikbe bele lehetett hallgatni, Trabant-szimulátor és végtelen mennyiségű korabeli tárgy várja a látogatókat. Egyszerre volt az egész szórakoztató és szomorú - az előtértől és a pénztártól az első kiállítóteret konkrétan egy vasfüggöny választja el. 

Mikor azt mondtam, hogy mama szoci bútora, pontosan erre gondoltam

A nappaliban régi slágereket lehetett hallgatni a kanapén ülve. Megtaláltam az Omegától a Gyöngyhajú lányt németül :D

Fejem, mikor A. vezet :D

A nap zárásaként ellátogattunk egy kocsmába, amely berendezése hogyismondjam, tulajdonképpen a wc-zésre épül és a hely neve is ez: Klo. Mi szeretjük az ilyen tematikára építő kocsmákat, ahol nem csak bemész és iszol, hanem van valami koncepció. Mindenhol wc-deszkák és wc-kefék lógtak a falról, közben ordítanak a retro slágerek. A felszolgálás is egészen khm... a helyhez illő módon történt.

Tényleg ő volt a DJ 

Hát ennyi lett volna két nap Berlinben. A maradék fél nappal és egy összegzéssel jövök még. :)

Olvass tovább: Hosszú hétvége Berlinben - Na de miért Berlin?